A 2026. május elején kezdődő teljes felületű feltárás előtt végigvesszük a 2024-es ásatási napokat, hangolódjunk a képes beszámolókkal áprilisban, május elején pedig találkozunk újra a kápolnánál!
A Nagy-Eged hegyi tervásatásunk 11. napja további meglepetésekkel szolgált. Önkénteseink nagy része a templom további feltárását folytatta, egyikőjük azonban fémkeresőt ragadva derítette fel a környéket.
Ekkor került elő egy ezüst pénzérme az erdő sűrűjéből, nem messze a remeték kápolnájától. A gyönyörű állapotú krajcár nem magyar verde készítménye. A légvonalban is több mint 400 km-re fekvő lengyelországi Olesnicában készült – Christian Ulrich, Württemberg hercegének verete. Kétségtelenül kalandos körülmények között került ide. A 91 évig tartó török uralomnak véget vető 1687. évi visszafoglaló háború során az egyesített keresztény hadak egyik megerősített ostromtábora éppen itt volt. A 380 fős, fele részt magyar, fele részt nyugati katonákból álló kontingens 150 német muskétása közül az egyik 337 évvel ezelőtt egy krajcárral szegényebb lett ugyan – mi azonban megannyi értékes információval gazdagabbak! Nem csak az egykori muskétás hanyagsága, hanem jelenlegi önkénteseink fáradhatatlan munkája is hozzájárult a kutatás sikeréhez. Előkerült ugyanis a templom hosszházának és félköríves szentélyének homorúan ívelt falkapcsolata, és a szentély diadalíve. A szentélybelsőben az apsziszáródás felé egymással szemben további két pilasztert is találtunk, amely a hajdani boltozat rekonstrukciójára ad fontos támpontokat. A szentély ugyanis boltozott volt, erre pedig a tavalyi kutatás során itt megtalált nagy mennyiségű tégla alapján lehetett következtetni. A sekrestye melletti csigalépcsőtorony feltárását is folytattuk, de padlószintjét még mindig nem értük el. Itt további két lépcsőfok mielőbbi előkerülését várjuk – de nem türelmetlenül, hiszen a régészet titka éppen ebben rejlik.
2024. 05. 09. – Rákóczi Gergely
Fotók:
