Az ereklyetartó
Mivel a kápolna hitéleti és reprezentatív szerepet egyaránt betöltött, sejteni lehetett, hogy a berendezése is kiemelkedő értéket képviselt, ezért a kutatás során kiemelt figyelmet fordítottunk annak megtalálására. Végül az Eszterházy Károly püspök által 1780-ban elrendelt canonica visitatio jegyzőkönyvében találtuk meg, hogy a hegyi kápolna felszerelési- és berendezési tárgyainak többségét az 1776-tól épült egri Fájdalmas Szűz- (hatvani) temetőkápolnába szállították át. Ebben felsorolták az Eged-hegyi kápolnából származó Mater Dolorosa, azaz Fájdalmas Anya oltárképet, valamint a liturgikus textíliákat és ötvöstárgyakat is. 2021 januárjában egy helyszíni bejárást követően több az egedi kápolnához köthető, kiemelkedő értéket képviselő műtárgyat találtunk meg ebben az épületben.
Nagy valószínűséggel eredetileg szintén az Eged-hegyi Szent Kereszt kápolnában volt látható az a nagyméretű, csonkagúla kialakítású, volutás lábakon álló, rózsamotívumokkal és rocaille-okkal díszített aranyozott fa ereklyetartó, melyet a temetőkápolna egyik raktárhelyiségében találtunk meg. A rokokó műtárgy három felirattal azonosított ókeresztény mártír: Szent Faustina, Szent Amantia és Szent Justa ereklyéit foglalja magában. Az ereklyetartó féldrágakövekkel, gyöngyökkel, változatos tűzzománc levél- és virágmotívumokkal, arany- és ezüstszállal gazdagon hímzett, filigrán növényi ornamentikával képzett. Az ornamentika között a felső mezőben a pálmaágat, kardot, illetve kereket tartó Alexandriai Szent Katalint ábrázoló félalakos viaszöntvény, alatta a középmezőben Krisztus kínszenvedésére utaló stilizált szög látható. A hátoldalán található felirat alapján a növényi ornamentikával gazdagon díszített papírragasztás, mely az ereklyetartó hátoldalát védi, Johann Michael Munck (1700 k.–1762) augsburgi papírkészítő műhelyéből származik.
Az oltárkép
Szintén az egri Fájdalmas Szűzanya-temetőkápolna egyik mellékhelyiségből került elő egy zsinórokkal összekötött olajfestmény, melynek vászna már megkeményedett, ezért a helyszínen nem lehetett kitekerni. A festményt a Magyar Képzőművészeti Egyetemen felpuhították, kihengerelték, majd restaurálták. A festményt az ikonográfiai jellemzői alapul véve Eged-hegyi Pietànak nevezték el a restaurátorok. A 227 x 135 cm méretű képen nem csupán a halott fiát a kereszt tövében tartó Édesanyát látjuk hat puttóval körülvéve: a jelenet előterében a Passióra utaló tárgyak (töviskoszorú, szögek és a kockák, melyekkel Krisztus köntösére a katonák sorsot vetettek) is észrevehetők.
Mivel az eredeti lakkréteg időközben besötétedett és szennyeződött, a festményt vélhetően a 18. század utolsó negyedében átfestették, majd egy másolatot készíttettek róla, ez a kép ma is látható az egri Fájdalmas Szűzanya-temetőkápolnában mint annak főoltárképe, ezt 1855-ben festette Kovács Ferenc. Az általunk megtalált festményt díszítette a jelenlegi főoltárképet szegélyező kiváló kvalitású, aranyozott fa rokokó díszkeret, oromzatán kettős töviskoszorús szívvel.
A festékréteg erősen kagylósodott és pergő volt, valamint nagy felületeken átfestések borították a képet, ezeket az elsárgult lakkréteg mellett szintén sikerült eltávolítani. A feltárás során előtűnt a festő szignója is, mely alapján a képet Johann Petrus Schmidt festette 1778-ban. Az analitikai vizsgálatok során az is kiderült, hogy a vászonra valójában két festmény készült. A Pietà alatt egy Mihály arkangyal ábrázolás található, amelyet a 18. sz. elején, esetleg közepén festhettek. Erre került rá a ma is látható Pietà ábrázolás 1778-ban. Az oltárképet 2025-ben a Dobó István Vármúzeumban időszaki kiállításon mutattuk be a nagyközönségnek.
