A Nagy-Eged tetején álló kápolnát vélhetően a 18. század elején alapították. A rá vonatkozó legkorábbi írott forrás 1746-ból való, amikor a felsőtárkányi canonica visitatioban, azaz egyházlátogatási jegyzőkönyvben megemlítették a Nagy-Eged-hegyet is körmeneti célként. A régészeti feltárások során előkerült címeres tégla tanulsága szerint Erdődy Antal Gábor egri püspöksége idején (1715–1744) bizonyosan zajlott valamilyen építkezés a kápolnánál. Utóda, Barkóczy Ferenc 1752. május 10-én határozatban rendelte el az omladozásnak indult kápolna újjáépítését, az egyházi szolgálathoz szükséges eszközökkel való felszerelését, valamint egy remetelak felépítését, hogy a pap, akit a régóta a hegyen lakó remete mellé rendelt, illő szállást kapjon. Az épület felszentelésére 1753. május 3-án kerül sor Barkóczy Ferenc részvételével, nagyobb szabású ünnepséget rendezve a kápolnánál: a püspök este is a hegyen maradt, ahol az esemény tiszteletére hatalmas ünnepi fényeket gyújtottak. Az egri minoriták historia domusából, azaz az egri konventben történt jeles eseményeket feljegyző kéziratból az is kiderült, hogy a környékről már 1753-at megelőzően sokan vettek részt a hegyre tartó körmeneteken, de a kápolna újbóli felszentelése előtt Egerből még nem, utána viszont évente kétszer, a Szent Kereszt megtalálása (május 3.), illetve felmagasztalása (szeptember 14.) ünnepnapján is vezettek oda processziókat.
A kápolna fontos szerepet játszott az egri és környékbeli települések életében. 1755-ben a városi bíró a muzsikusoknak az „Erlauer berg”-en tartott processzión való részvételükért – zenész kíséret ellátásáért – bort utalt ki. A minoriták házi története egy különös püspöki „kirándulást” is megörökített. 1755. május 7-én Barkóczy Ferenc püspök – „Az Excellentissimus Dominus e napon kíséretével mozsarak durrogása és trombiták harsonája közben az Egedhegy tetejére vonult fel, hol előkészített sátrakban üdült három egymásután következő napon. Estére nagy kivilágítás volt ott.”
Az épület kiemelkedő fontosságát jelzi, hogy 1757. március 30-án Barkóczy Ferenc itt is vendégül látta Paul-François de Galluccio, marquis de L’Hôpital nagykövetet, aki Franciaországból Szentpétervár felé átutazóban megszállt nála. A kápolnáról több egykorú ábrázolást ismerünk, az egri Kispréposti palota dísztermének keleti szoba felé nyíló ajtó feletti lunettáján egy vadászjelenet hátterében például ma is látható az Eged-hegyen álló kápolna és a remetelak, ezt a falképet Johann Lucas Huetter egri irgalmasrendi szerzetes festette 1758-ban. Az egri vármegyeháza dísztermében található, Barkóczi Ferencet ábrázoló festmény hátterében is feltűnik az épület. Végül a joghallgató Neuwirth Vince által 1800-ban másolt Eger térképének szüreti jelenetet ábrázoló háttér-illusztrációján is látható a Nagy-Eged hegy, tetején az akkor már romos kápolnával – az önkéntes csapat logóját is ez alapján terveztük meg.
1766. április 6-án boszorkányperrel kapcsolatban volt érintett a kápolna. A vádlott, a nagymihályi Kelemen Katalin a kihallgatás során elmondta, hogy miután a gyermekágyi időszakban rendszeresen csengettyűszót hallott (mai szóval csengett a füle), a falu boszorkányság vádjával a szájára vette, ezért a férje tudtával férfiruhát öltve az Egedre ment és az ott élő remeték szolgálatába szegődött. A remeték, köztük Frater György befogadták, s „az üdőtűl fogvást mindétig nálok voltam s nékiek főztem, motskos edényeket fell mosogattam és Szamárkájok körül jártam.” A vádlottól, miután kiderült, hogy valójában nő és elfogták, korbácsütések hatására kényszerítették ki az ördöggel való találkozásának vallomását. A következő írott forrásunk egy levél, melyet az előbb említett Barbaris, György az Eged-hegyén hét évig lakó remete maga írt Eszterházy Károly püspökhöz 1766. október 9-én: „őfőméltósága kegyes parancsára más remetelakot keresni kényszerülök elhagyva az előző egyed hegyi remeteséget, ahol hét évig laktam. Ezért most más helyet keresve találtam egyet debrőn.”
Az utolsó feljegyzett búcsút 1768. szeptember 14-én tartották a kápolnánál. 1770-ben az Eged hegyén épült új, tágas, de még vakolatlan templomot s a Barkóczy püspök által létesített remetelakot említik. Az épület vakolata a feltárás szerint csupán 1780-ban készült el, viszont nem sokkal ezután, legkésőbb 1782-ben a templomot el is hagyták, amikor II. József rendeletben számolta fel a remeteségek működését. Az elhagyott kápolnát végül a saját romjai temették be, ezt a folyamatot az 1925. évi 5-ös erősségű földrengés is elősegíthette. Megtalálásáig a kápolna és környezete csupán egy mesterséges halomnak tűnt, jelentős kőszóródással.